Az Ongjerth Dávid vezetésével működő Rattlefish Project a blues korai, akusztikus korszakába röpíti a hallgatót, még akkor is, ha Dávid történetesen saját angol nyelvű dalainak egyikét játssza.
A blues, amely gyakorlatilag a mai könnyűzene legtöbb műfajának – jazz, soul, rock, pop, rap stb. – alapja, a 19. és a 20. század fordulóján alakult ki. A főként az USA déli állmaiban élő fekete népesség zenei anyanyelvét a spirituálék, gospelek, ragtimok, balladák, munkadalok – és később egyre inkább a blues jelentette. Korabeli hangzását 1920-ban rögzítették először, ettől fogva számos felvétel készült akár néprajztudósi, akár üzleti megfontolásból. A korai, „népies” hangzás aztán az 1960-as években vált újra népszerűvé, amiben a brit zenészeknek és zenekaroknak jelentős érdeme van. A Rolling Stones, az Animals vagy John Mayall által mindannyian ismerünk olyan dalokat, amelyek a 20-as, 30-as években Mississippi kocsmáiban adták a tánczenét néhány kezdetleges hangszeren.
Mielőtt az északi iparvárosokba áttelepülő blueszenészek dobozgitárjukat elektromosra cserélték, a blues akusztikus hangszereken szólt: gitáron vagy a nagyobb hangerejű, rezonátoros „dobro”-gitáron, szájharmonikán, bendzsón, nagybőgőn, zongorán. Ongjerth Dávid és zenésztársai a kétezres évek elejétől elevenítik fel a pesti klub- és kocsmaszíntéren a gyapotföldek közé ékelődő „roadhousok”, a munka utáni közös zenélések hangulatát.
A blues mindig egyfajta népzeneként működött: szöveges és zenei motívumai újra és újra felbukkannak, új változatok születnek, új dalok állnak össze. Dávid szerzeményeit saját 21-ik századi élete vagy akár közéleti események inspirálják, zeneileg azonban annyira összeforrnak a korai bluesokkal, hogy csak a beavatottak tudják, éppen 1925-ből vagy 2015-ből szól-e hozzánk a dal.
A Rattlefish Project a Boll Weevil Folk Blues Gang közeli rokona.
